Ovarian Cysts in Guinea Pigs

TL;DR. A petefészek-ciszták gyakori hormonális állapot idősebb, ép nőstény tengerimalacoknál, amely szimmetrikus szőrhullást, hasi duzzanatot és kellemetlenséget okoz, és állatorvosi diagnózist valamint orvosi kezelést igényel.

A petefészek-ciszták folyadékkal telt zsákok, amelyek a nőstény tengerimalacok egyik vagy mindkét petefészkén alakulnak ki.

Mi ez?

A petefészek-ciszták folyadékkal telt zsákok, amelyek a nőstény tengerimalacok egyik vagy mindkét petefészkén fejlődnek. Ez degeneratív állapot: az életkor előrehaladtával alakul ki. Rendkívül gyakori, különösen az ép (nem ivartalanított) nőstényeknél öt éves kor felett.

Az állapot megértéséhez hasznos ismerni a tengerimalac szaporító rendszerét. A petefészkek petesejteket termelnek és hormonokat, például ösztrogént szabadítanak fel. Amikor ciszták alakulnak ki, meglehetősen nagyra nőhetnek, és a hasüreg jelentős részét elfoglalhatják.

Ezek a ciszták lehetnek „hormonálisan aktívak”, azaz felesleges hormonokat választanak ki, amelyek megzavarják az egész endokrin rendszert, vagy „hormonálisan inaktívak”, ahol a kellemetlenség főként a méretükből adódik. Mivel a tengerimalacok zsákmányfajok, természetesen elrejtik a kellemetlenséget, ezért kulcsfontosságú, hogy a gazdik felismerjék a betegség finom jeleit.

Okok és kockázati tényezők

A petefészek-ciszták fő kockázati tényezője az ép nőstény tengerimalac. Mivel a tengerimalacok egzotikus háziállatok, endokrin betegségeik klinikai megértése nagyrészt a specializált egzotikus állatgyógyászatból származik.

Ahogy a nőstények öregszenek, szaporító szerveik degeneratív változásokon mennek keresztül. A ciszták különösen gyakoriak öt éves kor után. Nincs dokumentált fajtára jellemző hajlam; bármely ép nőstény kifejleszthet petefészek-cisztákat a fajtájától függetlenül.

Figyelendő jelek

A petefészek-ciszták a hormonszinteket és a hasi fizikai teret is befolyásolhatják, ezért a tünetek hormonálisak és fizikaiak. Figyelje:

• Kétoldali szimmetrikus alopécia az oldalakon és a hason (kardinális): a hormonális szőrhullás klasszikus jele. A szőr elvékonyodását vagy teljes kopaszságot lát mindkét oldalon (flank) és a hason. Az alatta lévő bőr általában normálisnak tűnik: nem vörös, viszkető vagy hámló.
• Lethargia (gyakori): a tengerimalac kevésbé aktívnak tűnhet, többet alhat, vagy kevésbé érdeklődik a felfedezés iránt.
• Fájdalmas has (gyakori): sipítozhat, megfeszülhet vagy harapni próbálhat, ha finoman megérinti a hasát.
• Részleges anorexia (gyakori): csökkent étvágy. Lassabban eheti a szénát vagy a pelleteket, vagy ételt hagyhat hátra.
• Megnagyobbodott has (gyakori): a has duzzadt, „körte alakú” megjelenést ölthet, ahogy a folyadékkal telt ciszták nőnek.
• Megnagyobbodott mellbimbók (gyakori): a mellbimbók megduzzadhatnak, kiemelkedhetnek vagy kérgessé válhatnak a emelkedett hormonszintek miatt.

A kétoldali szimmetrikus szőrhullás az oldalak mentén a hormonális petefészek-ciszták klasszikus jele.

Hogyan diagnosztizálják az állatorvosok

A petefészek-ciszták diagnózisa alapos állatorvosi vizsgálatot igényel. Zsákmányállatként a tengerimalacok elrejtik a betegség és fájdalom jeleit a késői stádiumig. Az állatorvos fizikális vizsgálatot és képalkotást kombinál.

• Tapintás: a vizsgálat a has finom tapintásával kezdődik. A nagy ciszták gyakran érezhetők mint elkülönülő, kerek, folyadékkal telt tömörülések a has egyik vagy mindkét oldalán.
• Röntgen: a röntgen mutatja a has teljes méretét, és segít kizárni más duzzanatok okait, például gázt, hólyagköveket vagy méhtömegeket. A folyadék és a lágyrész azonban hasonlóan néz ki röntgenen, így ez a vizsgálat önmagában nem mindig erősíti meg a cisztát.
• Ultrahang: a diagnosztikai aranystandard. Hanghullámokkal valós idejű képet alkot a belső szervekről. Lehetővé teszi a petefészkek tiszta látását, és annak megállapítását, hogy a tömörülések folyadékkal telt ciszták vagy szolid daganatok, amelyek más kezelést igényelnek.

Kezelési lehetőségek

A tengerimalacok petefészek-cisztáinak kezelése jellemzően a hormonális egyensúlyzavar kezelésére és a ciszták méretének csökkentésére irányul.

"Clinical signs include lethargy, painful abdomen, partial anorexia, enlarged abdomen, enlarged nipples, and bilaterally symmetrical alopecia along the flanks and ventrum... Diagnosis: Palpation or radiograph or ultrasound demonstrates the large cyst."
Small Animal Dermatology: A Color Atlas and Therapeutic Guide, p. 548

Orvosi kezelés

Sok tengerimalacnál, különösen idősebb vagy egyéb egészségügyi problémákkal küzdő egyedeknél, a gyógyszeres terápia az előnyben részesített megközelítés az általános érzéstelenítés és a műtét kockázatainak elkerülésére.

• Leuprolide (hormonagonista / GnRH-analóg): ez a gyógyszer átmenetileg kikapcsolja az agyból érkező jeleket, amelyek a petefészkeket hormontermelésre utasítják. A hormonszintek csökkentésével a leuprolid segíthet a hormonálisan aktív ciszták zsugorításában, és lehetővé teheti a szőr visszanövését.
• Choriongonadotropin (HCG) (szaporító hormon / gonadotropin): ezt a hormonkezelést a ciszták regressziójának vagy luteinizációjának (szerkezetváltozásának) elősegítésére használják, ami csökkentheti hormontermelésüket és fizikai méretüket.

Prognózis

A hosszú távú prognózis adatai ennél a fajnál korlátozottak. Sok tengerimalac azonban jól reagál az orvosi kezelésre: jelentősen csökken a hasi kellemetlenség, és a szőr visszanő. Mivel ez krónikus, degeneratív állapot, gyakran folyamatos állatorvosi ellenőrzés és ismételt hormonkezelések szükségesek az életminőség fenntartásához.

Megelőzés

Mivel a petefészek-ciszták az ép nőstények öregedésének természetes degeneratív következményei, diétával vagy életmóddal nem előzhetők meg. Az egyetlen biztos mód a nőstény ivartalanítása (ovariohysterectomia) tapasztalt egzotikus állatorvosnál, amikor fiatal és egészséges. Ha az ivartalanítás nem történik meg, a rendszeres állatorvosi vizsgálatok, különösen az öt éves kor közeledtével, elengedhetetlenek a korai felismeréshez.

Mikor hívja az állatorvost

A petefészek-ciszták sürgősségi szintje 3 az 5-ből. Bár az állapot lassan alakul ki, súlyos kellemetlenséghez és másodlagos szövődményekhez vezethet.

Azonnal forduljon állatorvosához, ha a tengerimalaca teljesen abbahagyja az evést (anorexia), mert a tengerimalacok gyorsan életveszélyes máj-lipidozist (zsírmáj) vagy gyomor-bél stasist fejleszthetnek ki, ha abbahagyják az evést. Egyéb vészjelek: súlyos lethargia, gyors légzés, vagy nyilvánvaló súlyos hasi fájdalom jelei, például púposodás és fogcsikorgatás.

Források

• Small-Animal-Dermatology-A-Color-Atlas-and-Therapeutic-Guide, p. 548.

My highlights & notes

New note