Gyomor- és bélrendszeri fekélyek lovaknál: az emésztőrendszert védő etetési ritmus

Gyors válasz

A lovak gyomorfekély szindrómája nem egyetlen betegség. Két különálló betegségről van szó, a gyomor két különböző részében, eltérő okokkal és eltérő kezeléssel, így az az etetési rutin, amely az egyiknél segít, nem feltétlenül hatásos a másiknál.

Közös bennük, hogy a ló gyomra folyamatosan termel gyomorsavat, függetlenül attól, hogy van-e benne táplálék vagy nincs. A lovat arra tervezték, hogy a nap nagy részében legeljen. Az istállózott, napi két-három alkalommal etetett ló gyomra hosszú időszakokon át üres és savas, ezért a védelmet az a rutin biztosítja, amely folyamatosan mozgásban tartja a rostot az emésztőrendszerben, és a keményítőtartalmú étkezéseket kisméretű adagokra korlátozza.

A koncentrált takarmány az, amit mindenki mér. A két abrakolás közötti szálas takarmány az, ami valójában védi a gyomrot.

• A gyomorsav folyamatosan termelődik. Csak a szálas takarmány rágása váltja ki azt a nyáltermelést, amely pufferolja a savat.
• A hosszú, szálas takarmány nélküli szünetek a laphám fekélyesedésének leginkább befolyásolható kockázati tényezői.
• A nagy mennyiségű keményítőtartalmú étkezések erjednek a gyomorban, és károsítják a felső gyomorrész nyálkahártyáját. Ossza fel az adagokat, és tartsa őket kicsinek.
• Soha ne dolgoztasson lovat teljesen üres gyomorral.
• A gyomorfekély csak gasztroszkópiával igazolható. Semmilyen kiegészítő, vérvételi eredmény vagy etetésre adott reakció nem bizonyítja vagy zárja ki biztosan a meglétét.

Döntés 60 másodperc alatt

Miért működik így a ló gyomra

A legelésző ló a nap nagy részét lehajtott fejjel tölti, kis falatokat vesz fel és folyamatosan rág. A rágás váltja ki a nyáltermelést, a ló nyála pedig gazdag bikarbonátban. Ez a folyamatos puffer-utánpótlás, amely a rostok állandó áramlásával érkezik, az a rendszer, amely köré a gyomor kifejlődött.

A savtermelés nem áll le az étkezések között. Egy meghatározott időpontokban etetett istállózott ló gyomra órákon át savas és üres marad, a sav pedig összegyűlik és fröcsköl.

A felső gyomorrész az, ahol ez a legfontosabb. Laphám béleli, amely lényegében ugyanolyan felület, mint a nyelőcső, és nem rendelkezik azokkal a nyálka- és bikarbonát-védelmi mechanizmusokkal, mint az alsó mirigyes gyomor. Soha nem volt rendeltetése, hogy savval érintkezzen. Amikor a gyomor üres és a ló mozog, a sav felfelé fröccsen rá.

Az alsó, mirigyes gyomor más. Úgy tervezték, hogy savban legyen, és aktívan védekezik. Amikor mirigyes gyomorbetegség alakul ki, az általában a védekezőképesség összeomlása, nem pedig egyszerű savhatás, és a leggyakoribb kockázati tényezők a munkaterhelés, a stressz, a kezelők vagy a rutin gyakori változása, valamint a pihenőnapok hiánya. Önmagában az etetési menedzsment gyakran nem oldja meg.

A keményítő egy második mechanizmust is hozzáad. Az abrakból származó keményítő, amely nem emésztődik meg teljesen a vékonybélben, erjedni kezd és illó zsírsavakat termel. Savas környezetben ezek a savak átjutnak a laphámsejtekbe és károsítják azokat. Ezért rosszabb egy nagy adag, mint ugyanaz a mennyiség két részre osztva, és ezért hordoznak nagyobb kockázatot a keményítőtartalmú takarmányok, mint a rost- és olaj alapúak.

A víz fontosabb, mint gondolnánk. A csökkent vízfelvétel összefügg a megnövekedett fekélykockázattal, és az a ló, amelynek az önitatója hibás, vagy a téli vize kellemetlenül hideg, kevesebbet iszik anélkül, hogy bárki észrevenné.

Hogyan néz ki a védelmező etetési ritmus

Szálas takarmány elérhetősége a nap minél nagyobb részében.

A cél nem egy meghatározott etetésszám. Hanem a hosszú üres szünetek elkerülése. A kb. hat óránál hosszabb szünetek a szálas takarmány nélkül széles körben elismert, jelentős kockázati tényezők, és az éjszakai időszak az, ahol a legtöbb istállóban véletlenül létrehozzák ezeket.

Lassítsa a szálas takarmány fogyasztását, ahelyett, hogy csak többet adna.

A könnyen hízó lovak esetében, amelyek nem kaphatnak korlátlan szénát, a kislyukú hálók, a dupla hálózás, és több kis kupac szétosztása a bokszban vagy a karámban sokkal több órára nyújtja ugyanazt a takarmánymennyiséget. Ez a gyakorlati válasz a fekélymegelőzés és a súlykontroll közötti konfliktusra.

A kislyukú háló ugyanazt a súlyú szénát sokkal több rágási idővé alakítja, ez az a rész, amely pufferoló nyálat termel.

Tartsa az abrakadagokat kicsinek és gyakorinak, ahelyett, hogy nagy és ritka etetések lennének.

A napi abrakadag több, kisebb részre osztása csökkenti a gyomorba egyszerre jutó keményítő mennyiségét. Állatorvosa vagy lótáplálkozási szakértő meghatározhatja a ló testtömegéhez és munkaterheléséhez igazított maximális adagot étkezésenként.

Mérje le az abrakot.

A mérőedény nem mértékegység. Ugyanaz a mérőedény nagyon eltérő súlyú takarmányt tartalmazhat, és az istállók rendszeresen a gondolt adag dupláját etetik. Mérje le egyszer, jelölje meg a szintet a mérőedényen, így mindenki ugyanazt a mennyiséget eteti.

Mérje le a koncentrátumot egyszer és jelölje meg a mérőedényt. Az étkezés mérete az a része a fekélykezelésnek, amelyet leggyakrabban csak becsülnek, és leggyakrabban rontanak el.

Etessen szálas takarmányt edzés előtt.

Egy kis mennyiségű szálas takarmány röviddel a munka előtt rostos réteget képez a gyomorban és csökkenti a mozgás okozta savfröccsenést. Ez az egyik legkövetkezetesebben javasolt, mégis legkevésbé betartott szabály a fekélykezelésben.

Kérdezze meg állatorvosát a szálas takarmány típusáról, beleértve a lucernát is.

A lucerna magas kalcium- és fehérjetartalmú, pufferoló hatású, és gyakran ajánlják a laphám-fekélyek kezelésében. Nem univerzálisan megfelelő minden esetben, és vannak bizonyítékok arra, hogy esetleg nem tesz jót minden mirigyes gyomorbetegséggel küzdő lónak. Ezt a döntést az állatorvossal kell meghoznia, aki tükrözte a lovát, nem általános szabály alapján.

Kifutó, társaság és rutin.

A legelőn, társaságban lévő lovak kevesebb kockázati tényezőnek vannak kitéve, mint azok, amelyeknél a mirigyes gyomorbetegség kialakul. Ahol a teljes kijárás lehetetlen, ott a kezelő és a rutin állandósága, a munkaprogramban tartott pihenőnapok, valamint a vizuális és társadalmi kontaktus más lovakkal mind a gyógyulás irányába hatnak.

Víz, mindig, és ellenőrizze.

Folyamatos hozzáférés tiszta vízhez olyan hőmérsékleten, amelyet a ló valóban megiszik. Az önitatókat fizikailag ellenőrizze, ne csak feltételezze, hogy működnek.

Tünetek, amelyek esetén ma cselekedni kell

Az étvágy teljes elvesztése egy normálisan evő lónál.

Az a ló, amely otthagyja az ételt, jelentős problémával küzd. Ez aznapi állatorvosi hívást igényel.

Forgolódás, kaparás, ismételt felkelés és lefekvés, a horpasz figyelése.

Kólika. Hívja az állatorvost, vegye el a takarmányt, tartsa a lovat biztonságban és megfigyelés alatt. Ne adjon be fájdalomcsillapítót, hacsak az állatorvos nem utasította erre, mert a fájdalom elfedése megnehezíti a felmérést.

Hirtelen vonakodás a hevederezéstől, vagy jelentős viselkedésváltozás nyereg alatt.

Valamilyen fájdalom. Lehet gyomor-, mozgásszervi-, fogászati vagy felszereléssel kapcsolatos eredetű, és mindegyiket ki kell vizsgálni, ahelyett, hogy "átedzené" rajta a lovat.

Súlycsökkenés, fakó szőrzet, hetek alatt kialakuló teljesítményromlás.

Krónikus és könnyen elbagatellizálható. Hozza fel az állatorvosnál akkor is, ha semmi sem tűnik akutnak.

Rendellenes nyálkahártyák.

Az íny színének és a kapilláris telődésnek a felmérése valódi lovas készség és minden kólika-vizsgálat része, de ez a keringés ellenőrzése, nem a gyomoré. A sápadt, tégla vörös, lila vagy kék nyálkahártyák lassú telődéssel azt jelentik, hogy a ló állapota romlott, és azonnal állatorvosra van szüksége. A normális nyálkahártya nem zárja ki a fekélyt.

Nincs trágya, vagy a ló abbahagyta a bélsárürítést.

Hívja az állatorvost. A bélmozgás leállt, és ez az októl függetlenül vészhelyzet.

A rutin, amely korán kiszűri a problémákat

Figyelje a lovat evés közben, legalább naponta egyszer, és tudja, mennyi időbe telik neki normálisan befejezni az étkezést. Az a ló, amely lassabban kezd el enni, valamit elmond önnek, mielőtt veszítene a Súlyából.

Ellenőrizze a hálót vagy a kupacot azokon az időpontokon, amikor szünetek adódhatnak. Késő éjszaka és kora reggel az az időszak, amikor az üres időszak általában rejtve marad.

Mérje vagy szalagozza a lovat rendszeresen és írja le a számokat, hogy egy lassú hanyatlás láthatóvá váljon.

Jegyezze fel a trágyát. A kupacok száma, állaga, és hogy van-e benne emésztetlen rost.

A fogakat ellenőriztesse menetrend szerint lófogász szakemberrel vagy állatorvossal. A fogfájdalom és a gyomorfájdalom hasonló képet mutat, és az egyiket sokkal könnyebb megtalálni.

Amit soha ne tegyen

Ne hagyja a lovat szálas takarmány nélkül éjszakára, mert "nappal úgyis eleget evett".

Ne dolgoztasson lovat egyenesen az üres istállóból üres gyomorral.

Ne adjon nagy abrakadagot, hogy pótolja a kihagyottat. Két kisebb adag biztonságosabb, mint egy dupla.

Ne diagnosztizáljon fekélyt kiegészítő címkéje alapján vagy azért, mert a ló jobban érzi magát egy takarmányváltás után. A gasztroszkópia az egyetlen módja annak, hogy tudjuk, melyik betegségforma van jelen és hogy gyógyult-e.

Ne hagyja abba a felírt Kezelést idő előtt, mert a ló jobban néz ki. A gyógyulás és a jó megjelenés nem ugyanaz az időpont, és az állatorvos esetleg újra tükrözni szeretné.

Ne adjon fekély-kiegészítőt felírt Gyógyszer mellé anélkül, hogy megkérdezné, mert egyes termékek megváltoztatják a gyógyszer felszívódását.

Ne változtasson több dolgon egyszerre. Ha ugyanazon a héten változtat a szálas takarmányon, az abrakon, a kifutón és a munkaterhelésen, nem fogja tudni, mi segített.

Ne kezelje a hirtelen súlyos hasi fájdalmat fekélyrohamként és ne várjon. A kólika másfajta vészhelyzet, és az nem vár.

Mikor kérjen segítséget

Azonnal hívjon állatorvost kólika jelei, étvágytalanság, trágyázás elmaradása, izzadás, bágyadt és nem reagáló ló, vagy lassú kapilláris telődésű rendellenes nyálkahártyák esetén.

Foglaljon időpontot fokozatos fogyás, rossz szőrzet, lassú evés, hevedernyűség, teljesítménycsökkenés vagy nyereg alatti viselkedésváltozások esetén, és kérdezzen kifejezetten a gasztroszkópiáról.

Jó állapotú ló, egyenletesen eszik, szálas takarmány van előtte. A folyamatosság a lényeg.

Hozza a teljes napi rutint írásban: szálas takarmány típusa és súlya, abrak típusa és súlya étkezésenként, etetési idők, beleértve az éjszakát, kifutóban töltött órák, munkaprogram, szállítási gyakoriság, és minden közelmúltbeli változás az istállóban, csoportban vagy kezelő személyben. A gyomorbetegséget ezen információk alapján éppúgy kezelik, mint a tükrözés eredményei alapján.