Ammóniamentes istálló és a lóasztma: A kezelési terv

Gyors válasz

Az istállópor nem takarítási kérdés. Ez a lóasztma elsődleges oka, amely egy gyakori, progresszív és néha visszafordíthatatlan légúti betegség, a ló kitettségét pedig szinte kizárólag három dolog határozza meg: a széna, az alom és az épület levegője.

A szóban forgó részecskék azok, amelyek elég kicsik ahhoz, hogy elérjék az alsó légutakat. Ezek túlnyomórészt a takarmányból és az alomból származnak, és a légzési zónában koncentrálódnak: azban a kis levegőmennyiségben, amely közvetlenül a ló orrlyukai körül található, pontosan ott, ahol a szénaháló vagy a földre szórt széna van.

A karámba engedés a leghatékonyabb beavatkozás. A kinti levegő a zárt istállóhoz képest töredéknyi belélegezhető részecskét tartalmaz.

• A lóasztmát a belélegzett szerves por váltja ki: penészspórák, baktériumtöredékek, takarmányatka-törmelék, növényi részecskék és endotoxinok.
• A környezeti menedzsment maga a kezelés. A gyógyszer a Tüneteket kontrollálja, csak a kitettség csökkentése változtat a betegségen.
• A légzési zóna a lényeg. Egy jól szellőző istálló, benne fejmagasságban lévő szénahálóval, még mindig nagy kitettségű környezetet jelent a lónak.
• A széna áztatása vagy gőzölése, valamint az alacsony porszintű alom a két legnagyobb forrást kezeli.
• Az a ló, amely edzés elején köhög, vagy orrfolyása van és csökkent a teljesítménye, nem "csak egy kicsit poros". Vizsgáltassa ki.

Döntse el 60 másodperc alatt

Miért okoz betegséget az istállópor

A releváns por nem az, amit lát. A napsugárban látható por nagyrészt nagy részecskékből áll, amelyek elakadnak a felső légutakban és kiürülnek.

A veszélyes rész a belélegezhető frakció: olyan apró részecskék, amelyek elérik a tüdő mélyén lévő kis légutakat. Ezek láthatatlanok, és koncentrációjuk nincs összefüggésben azzal, mennyire néz ki tisztának az istálló.

Ezek többnyire szervesek is. Széna- és szalmapenészspórák, bakteriális endotoxinok, takarmányatka-törmelék, növényi anyagok és gombaelemek. Némelyik közvetlenül irritál, némelyik gyulladásos és allergiás választ vált ki, a kombinációjuk pedig előidézi a lóasztma légúti gyulladását, nyáktermelését és hörgőgörcsét.

A légzési zóna kulcsfontosságú fogalom.

A szénahálóból fejmagasságban evő ló orrlyukai a rágás és húzogatás közben a szénából felszabaduló részecskefelhőben vannak. A koncentráció abban a kis térfogatban drasztikusan magasabb, mint máshol az épületben.

Ezért nem oldja meg a problémát önmagában a szellőztetés. Lehet egy szellős istállója, ahol a ló súlyos kitettségnek van kitéve, mert a kitettség a ló arca körüli „buborékban” történik, napi sok órán keresztül.

A kitettség kumulatív, a kár pedig strukturálissá válik.

Az ismételt gyulladás légúti átépülést okoz: a légutak falának megvastagodását, simaizom-változásokat és állandó szűkületet. A korai és tartós kezelés ezt megelőzi. A késői kezelés csak a következményeket kezeli.

A takarmánydöntés

A takarmány általában a legnagyobb forrás, mivel a ló napi sok órán át eszik, arccal benne.

A száraz széna a legnagyobb kitettségű opció, és még a jól kinéző, édes illatú széna is jelentős belélegezhető részecsketerhelést hordoz. A vizuális és szaglási ellenőrzés nem azonosítja a lényeges részecskéket.

Az áztatott széna jelentősen csökkenti a lónak jutó belélegezhető port, mert a nedves részecskék összetapadnak és nem lélegezhetők be. A kompromisszumok valósak: az áztatás kimossa az oldható tápanyagokat, a nedves széna meleg időben gyorsan megromlik, és a kifolyó lé erősen környezetszennyező, nem kerülhet vízfolyásba. Az áztatási idők és hatásaik eltérőek, ezért egyeztessen állatorvosával vagy táplálkozási szakértővel, ahelyett, hogy egy fórumról származó számot másolna.

A gőzölt széna egy erre épült kereskedelmi gőzölővel csökkenti a port, a penész- és baktériumtartalmat is, kevesebb tápanyagveszteséggel, mint az áztatás. A berendezés jelentős beruházás. A házi készítésű gőzölés, amely csak melegíti a szénát, de nem éri el a szükséges hőmérsékletet, ronthat a mikrobiális állapoton.

A szenázs (haylage), ha megfelelően készült és tárolták, eleve alacsony belélegezhető portartalmú, mert nedvesen tartósították. Más a tápértéke és a felbontástól számított korlátozott időn belül fel kell használni; a kilyukadt vagy megromlott bála veszélyes, nem csak nem megfelelő.

A teljes értékű vagy takarmánypótló tápok opciót jelentenek a súlyos betegségben szenvedő lovak számára, amelyek semmilyen szálas takarmányt nem tolerálnak.

Az etetés módja ugyanolyan fontos, mint az, hogy mi az.

A földről vagy nagy, alacsony konténerből való etetés hagyja a légutakat tisztulni és a részecskéket az orrlyukaktól távol esni. A magas szénahálók az ellenkezőjét teszik.

Ne tároljon szénát vagy szalmát ugyanabban a légtérben, ahol a lovak vannak. A padlás az istállóblokk felett, vagy a pajta végében halmozott bálák magas szinten tartják az épület részecsketerhelését, függetlenül attól, mit eszik az egyes ló.

A lovakkal azonos légtérben történő takarmánytárolás magas alapterhelést biztosít az épület minden állata számára.

Az alomdöntés

Az alom a második forrás, a ló benne fekszik és az orrát beletúrja.

A szalma általában a legporosabb opció, gyakran nagy penészspóra-terheléssel, különösen, ha nedvesen bálázták vagy rosszul tárolták. Gyakori kiváltó oka az asztmás lovaknak.

A faforgács nagyon változó. A poreltávolított forgács valóban alacsony porszintű, az olcsó, nem tisztított nem az. A címke számít.

Más alacsony porszintű opciók: papírzúzalék, karton, kender, len és különféle kereskedelmi termékek, mindegyiknek megvan a saját kezelési és nedvszívó képessége.

A gumiszőnyeg csökkenti a szükséges alom mennyiségét, bár a lovaknak így is szükségük van annyira, hogy kényelmesen le tudjanak feküdni.

A menedzsment többet számít, mint a címke. A poreltávolított alom, ha vizes és piszkos marad, penészedni és baktériumosodni kezd, és többé nem alacsony porszintű. A mélyalmos rendszerek különösen halmozzák az ammóniát és a mikrobiális terhelést, az ammónia pedig önmagában is légúti irritáns.

Az egész épületet következetesen almozza. Egy szalmán álló ló a szomszédban növeli a forgácson álló ló kitettségét, mert osztoznak a levegőn.

Szellőztetés és épülettervezés

A szellőztetés hígítja azt, ami a levegőben van. Nem távolítja el a forrást, de jelentősen csökkenti az alapterhelést.

A lovak sokkal jobban tűrik a hideget, mint a rossz levegőt. Az ösztön, hogy télen mindent bezárjunk, hogy melegen tartsuk őket, pont az az ösztön, amely az év legrosszabb levegőminőségét eredményezi. Takarózza a lovat és nyissa ki az épületet.

A levegőnek valahol be kell jutnia alul, és valahol távoznia felül, hogy az állott, párás levegő felszállhasson és távozzon. A zárt, alacsony tetős, szorosan lezárt istállók a legrosszabbak.

Felső ajtók nyitva, ablakok nyitva, szellőzők akadálymentesítve. Kerülje a padlótól mennyezetig érő tömör válaszfalakat, amelyek minden istállóban állott levegőt hoznak létre.

Figyelje a rossz szellőzés jeleit: páralecsapódás a falakon és mennyezeten, állandó ammóniaszag és pókhálók, amelyek ott halmozódnak fel, ahol a levegő áll.

A fedett lovardák külön kitettséget jelentenek. A száraz, erősen igénybevett lovardatalaj nagy mennyiségű belélegezhető port generál, és az ott edző lovak mélyen lélegeznek. Locsolja a talajt, tartsa karban és szellőztesse a teret.

A földről történő etetés hagyja a légutakat tisztulni és a részecskéket az orrlyukaktól távol esni, ahelyett, hogy a légzési zónában maradnának.

Karámhasználat és ahol a régió valóban számít

A kint töltött idő a leghatékonyabb beavatkozás a legtöbb érintett ló számára, mivel a kinti levegő a zárt épület szerves részecsketerhelésének csak töredékét tartalmazza.

Egy súlyos lóasztmában szenvedő ló számára a karámban töltött idő maximalizálása általában többet ér, mint bármely más változtatás.

De itt a helyi körülmények valóban megváltoztatják a tervet, és a változás nem a hőmérsékletről szól.

A legelőhöz kötött asztma létezik, és olyan lovaknál jelentkezik, amelyek kint, a fűben rosszabbul vannak, istállózva pedig jobban. Meleg, párás körülményekhez, a legelőn található pollenekhez és penészgombákhoz köthető, különösen a melegebb, párás régiókban ismert. Ezeknél a lovaknál az általános tanács, hogy többet legyenek kint, csak ront a helyzeten.

A szezonális levegőminőség változó: magas pollenidőszakok, aratási por a szántóföldi területeken, erdőtüzek füstje, valamint az utak és ipari területek környékén mért nagy részecskeszennyezés mind másképp hatnak az istállózott és a kint tartott lovakra.

Az éghajlat meghatározza a takarmányozási gyakorlatot. Ahol a szénát rendszeresen nedvesen bálázzák vagy tárolják, ott a penésztartalom magasabb, így az áztatás vagy gőzölés fontossága nő. Ahol a nyarak forrók, az áztatott széna gyorsan romlik, így a szenázs vagy a gőzölés praktikusabb lehet.

A tartási szokások eltérőek. A közös légterű istállórendszerek, az egyedi kinti beállók és a hagyományos istállóblokkok mind más-más szellőzési problémát mutatnak.

A gyakorlati következtetés az, hogy a terv egyéni. Kövesse írásos Bejegyzésben, mikor van rosszabbul a lova. Ha a minta zárt térben rosszabb, az istálló környezete a célpont. Ha a minta meleg, párás időben a legelőn rosszabb, beszélje meg a legelőhöz kötött betegséget állatorvosával, mert a menedzsment szinte az ellenkezője a szokásosnak.

Mire figyeljünk a lónál

Ezek a ló légúti jelei. Vegye figyelembe, hogy a nyálkahártya színe és a kapilláris újratöltődés érvényes ellenőrzések a lónál, ellentétben a madarakkal és hüllőkkel, de ezek a keringési problémák és a sokk vizsgálatára valók, nem a légúti betegségekére. Egy jelentős lóasztmában szenvedő lónak tipikusan teljesen normálisak a nyálkahártyái, és azok vizsgálata tévesen megnyugtatja Önt. A légutakat a légzésből ítéljük meg.

Köhögés.

Bármilyen tartós köhögés a lónál rendellenes. Az edzés elején vagy szénázáskor jelentkező köhögés is rendellenes, és egy klasszikus korai jel.

Orrfolyás.

Mindkét orrlyukból származó váladék az alsó légutakra utal. Egy orrlyukból származó váladék az összeilleszkedési pont feletti problémára utal, mint például arcüreg vagy légzacskó. A fehér vagy tiszta nyákos váladék az asztmára vall; a sárga vagy zöld, lázzal társulva fertőzésre utal.

Légzésszám és erőfeszítés nyugalomban.

Számolja meg a lélegzetvételeket nyugalomban, amikor a ló nyugodt és zavartalan, és ismerje lova normál értékét. A nyugalmi pulzus/légzés emelkedése jelentős.

A légzés jellege.

Súlyos lóasztma esetén a kilégzés aktív, megerőltető, kétfázisú mozgássá válik, minden lélegzetvétel végén látható hasi préseléssel. Ez a jel választja el a súlyos betegséget az enyhe formától.

Orrlyukak tágulása.

A fokozott légzési erőfeszítés jele. Nem fájdalom jelzése, és nem is szabad annak értelmezni.

Az asztmás barázda.

Egy látható borda az oldalon, ahol a hasizmok a krónikus kényszerített kilégzés miatt megnagyobbodtak (hipertrófia). Kialakult, régóta fennálló betegséget jelez.

Edzéstolerancia hiánya.

Korábbi elfáradás, hosszabb regeneráció, munkakedv hiánya, vagy egyszerűen csak egy ló, amely csendben kevésbé képessé vált egy szezon alatt. Enyhe-Mérsékelt asztmánál ez gyakran az egyetlen jel.

Súlyvesztés előrehaladott esetekben, a légzés munkája miatt.

A kezelési terv

Mit soha ne tegyen

Ne sepregessen, rázza a szalmát vagy almozzon, ha a ló az épületben van.

Ne használjon lombfúvót vagy magasnyomású mosót egy foglalt istállóblokkban.

Ne zárja be az épületet télen, hogy melegen tartsa a lovakat. Takarózza őket és szellőztessen.

Ne tároljon szénát foglalt istállók felett vagy mellett.

Ne etessen szénát magas hálóból olyan lónak, amelyen bármilyen légúti tünet jelentkezik.

Ne döntse el, hogy a széna biztonságos, csak mert jól néz ki és jó az illata. A releváns részecskék láthatatlanok.

Ne gőzöljön szénát házi, rögtönzött edényben, amely csak melegíti. A részleges melegítés növelheti a mikrobiális növekedést.

Ne áztasson szénát, majd hagyja állni meleg időben, és ne engedje, hogy az áztató lé vízfolyásba kerüljön.

Ne használjon másik lótól megmaradt gyógyszert, és soha ne használjon emberi inhalátort állatorvosi utasítás nélkül.

Ne hagyja abba a környezeti menedzsmentet, mert a gyógyszer működik. A gyógyszer a Tüneteket kontrollálja; a kitettség még mindig hajtja a betegséget.

Ne hagyja figyelmen kívül azt a köhögést, amely csak a munka elején jelentkezik.

Mikor kérjen segítséget

Hívjon állatorvost haladéktalanul minden tartós köhögés, kétoldali orrfolyás, emelkedett nyugalmi légzésszám, nyugalmi fokozott légzési erőfeszítés vagy megmagyarázhatatlan teljesítménycsökkenés esetén.

Hívja ugyanazon a napon lázzal és tompasággal járó színes váladékozás esetén, mivel a fertőző betegséget el kell különíteni az asztmától, és egyes okok fertőzőek más lovakra.

Hívja azonnal a nyilvánvaló légzési distresszben lévő lovat, amely kinyújtott fejjel és nyakkal áll, tágra nyílt orrlyukakkal, keményen küzdve a légzésért. Vigye a lehető legtisztább levegőre, amíg vár.

A Diagnózis általában klinikai vizsgálatot, és gyakran a légutak endoszkópiáját foglalja magában, légcsőöblítéssel vagy bronchoalveoláris lavage-zsal, hogy mintát vegyenek abból, ami valójában az alsó légutakban van. Ez a különbségtétel számít, mert a gyulladásos asztma és a fertőzés kezelése eltérő.

A siker mércéje egy olyan ló, amely abbahagyta a köhögést, normális nyugalmi légzésszámot tart és elfáradás nélkül dolgozik.

Készítse elő a rekordot: mikor jelentkezik a köhögés, mit eszik a ló és hogyan, miből almozott, hány órát volt istállóban, a naplózott nyugalmi légzésszámok, jobb-e vagy rosszabb legelőn, és mi változott már. A lóasztmát ezzel a kórtörténettel ugyanolyan mértékben kezeljük, mint bármilyen teszttel.