Teknősök célpálcás tréningje: Kooperatív gondozás klikker nélkül

Gyors válasz

A teknősök könnyen tanulnak. A cél nem a mutatványok elsajátítása, hanem a kezelhetőség: elérni, hogy az állat magától oda menjen, ahová szeretnénk, kergetés vagy felemelés nélkül.

A teknősök valóban képesek tanulni, és a célpálcás tréning (target tréning) régóta bevált módszer az állatkertekben és akváriumokban. Ami viszont a kutyakiképzésből nem ültethető át, az a klikker használata. A levegőben terjedő, éles klikkelő hang ugyanis nem megfelelő jelzés egy olyan állatnak, amelynek hallása az alacsony frekvenciákra van hangolva, a vízi fajok esetében pedig ráadásul a víz alatt él.

Használjunk helyette vizuális célpontot (targetet) és vizuális megerősítő jelet (markert). Ezt követően alkalmazzuk ezt olyan helyzetekben, amelyek valóban csökkentik a stresszt: a szállítóboxba való önkéntes bemászásnál, a páncélvizsgálat alatti nyugodtan maradásnál, vagy a lakótársak elkülönítésénél az etetési időben.

• Cserélje le a klikkert egy jól látható, eltérő színű célpálcára és egy következetes vizuális megerősítő jelre.
• A vízi teknősöket a vízben tréningezze, ne egy asztalon.
• A tréninghez használt eleséget a napi adagból vegye el, ne azon felül adja.
• Tartsa nagyon röviden a foglalkozásokat, és fejezze be őket akkor, amikor az állat még érdeklődik.
• Az állat normál aktív hőmérsékletén tréningezzen, mert a lehűlt teknős nem képes tanulni.

Döntés 60 másodperc alatt

Miért a célpálcás tréning, és miért nem a klikker?

A klikker azért működik kiválóan a kutyakiképzésben, mert a hangja éles, jól elkülöníthető és azonnal hallható. A teknősök ugyan hallanak, de érzékenységük az alacsony frekvenciákra korlátozódik, a levegőben terjedő hangok pedig nehezen hatolnak be a vízbe.

A látás sokkal erősebb csatorna náluk. Sok teknős jó színlátással rendelkezik, és kiválóan reagál egy feltűnő színű tárgyra, amelyet következetesen ugyanúgy tartunk eléjük.

Így a megerősítő jel (marker) olyasvalami lesz, amit az állat lát: a célpont egy rövid, következetes mozdulata, egy apró kézjel vagy egy zseblámpa rövid felvillanása, amelyet minden alkalommal ugyanúgy alkalmazunk.

A jutalomnak a viselkedést követő körülbelül egy másodpercen belül meg kell érkeznie ahhoz, hogy a társítás kialakuljon. Ez az időzítési korlát megegyezik bármely más fajnál tapasztalhatóval. Ami változik, az a jelzés, nem pedig a tanulási folyamat.

A cél a gondozás megkönnyítése. Egy olyan teknőst, amely követi a célpontot egy sekély szállítóedénybe, nem kell hálóval kergetni a vízcsere során. Azt a teknőst, amelyik a medence egyik végében várakozik (helyben marad), miközben társa a másik végében eszik, nem kell kézzel szétválasztani.

Nyugodt testbeszéd: kinyújtott fej és végtagok, egyenletes mozgás, aktív érdeklődés. Ez az az állapot, amelyben a tanulás végbemegy.

A cselekvési terv

1. lépés: Előkészületek.

Válasszon egy olyan célpontot, amellyel az állat egyébként soha nem találkozik: egy egyszerű, színes golyót vagy korongot egy pálca végén, amely elég hosszú ahhoz, hogy az ujjai biztonságban legyenek. Adagolja ki a tréningeleséget a napi fejadagból. Ellenőrizze, hogy a víz és a napozóhely hőmérséklete a fajnak megfelelő tartományban van-e.

2. lépés: A célpont bemutatása.

Tartsa mozdulatlanul, rövid távolságra a teknős előtt, inkább a feje felett vagy mellett, mintsem közvetlenül az arcába mutatva. Bármilyen felé irányuló mozdulatért jár a megerősítő jel és az eleség.

3. lépés: Az érintés megkövetelése.

Amint a teknős már megbízhatóan elindul a célpont felé, várja meg a tényleges érintést a megerősítés előtt. Tartsa egyszerűen a kritériumot: egyértelmű érintés, megerősítő jel, jutalom.

4. lépés: A távolság növelése.

Vigye a célpontot kissé távolabb, hogy a teknősnek el kelljen mozdulnia érte. Kis lépésekben növelje a távolságot. Ha az állat egymás után kétszer is habozik, túl gyorsan haladt előre, ezért lépjen vissza egy szintet.

5. lépés: A helyben maradás (stationing) felépítése.

Tanítsa meg a teknősnek, hogy egy meghatározott helyre menjen és ott maradjon rövid ideig. Ehhez vezesse őt a célpálcával, majd a helyszínen jutalmazza meg. Ez az a viselkedés, amely megkönnyíti az etetést, a takarítást és a lakótársak kezelését.

6. lépés: Alkalmazás a gyakorlatban.

Vezesse a teknőst a célpálcával egy sekély szállítóedénybe. Irányítsa a napozóteraszra a páncél és a végtagok szemrevételezéséhez. Terelje el egy adott területről, miközben Ön a medencében dolgozik.

Minden foglalkozást akkor fejezzen be, amikor a teknős még aktívan figyel. A korai befejezés biztosítja, hogy másnap is szívesen dolgozzon.

Hogyan néz ki a jó haladás?

A teknős észreveszi a célpontot, és néhány másodpercen belül felé fordul.

Megfontoltan mozog, nem pedig kapkodva. A gyors, kaparászó mozgás általában azt jelenti, hogy az eleség túl izgalmas vagy az adagok túl kicsik, nem pedig azt, hogy az állat lelkes.

Megismétli azt a viselkedést, amelyért jutalmat kapott – ez a legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy a megerősítő jel elnyerte a jelentését.

Nem húzódik be a páncéljába. A visszahúzódás, a hirtelen menekülés vagy a lefagyás azt jelenti, hogy a foglalkozást be kell fejezni.

A haladást hetekben, nem pedig egyes alkalmakban mérjük. A teknősök lassan, megfontoltan tanulnak, és ez nem hiba, hanem a természetük.

A sikeres rutin lépései

Amit soha ne tegyen

Ne tartsa a vízi teknősöket a vízen kívül hosszú ideig a tréning kedvéért. Ez stresszes számukra, és a kiszáradás valós jóléti probléma.

Ne etessen közvetlenül kézből, az ujjai közül. A teknősöknek erős az állkapcsuk, és rosszul mérik fel a távolságot a kéz közelében lévő apró tárgyak esetében.

Ne büntesse az állatot, és ne kopogtassa a páncélját. A páncél élő, idegekkel átszőtt szövet, és a fizikai fegyelmezés nem vezet tanuláshoz a hüllőknél.

Ne nyújtsa meg a foglalkozást csak azért, mert jól megy. Pontosan ekkor kell abbahagyni.

Ne tréningezzen lehűlt teknőst. Az aktív hőmérsékleti tartománya alatt az állat fizikailag képtelen reagálni, a folyamatos kudarc pedig azt tanítja meg neki, hogy a célpontnak nincs jelentősége.

Ne használja a tréninget a tartási hibák leplezésére. Ha egy teknős nem jön elő enni, először a hőmérsékletet, a világítást és az egészségi állapotát kell ellenőrizni.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Forduljon hüllőkhöz értő állatorvoshoz, ha a teknős abbahagyja az evést, nem napozik, letargikussá válik, vagy elveszíti az érdeklődését az olyan eleségek iránt, amelyeket korábban szívesen elfogadott.

Haladéktalanul keresse fel az orvost, ha puha, lyukacsos vagy elszíneződött páncélerületeket, a szem mögötti vagy a fül körüli duzzanatot, orr- vagy szemváladékozást, illetve féloldalas úszást tapasztal.

Ezek egyike sem tréningprobléma. Ha egy teknős hirtelen nem hajlandó együttműködni, az gyakran az egészségi állapotával vagy a környezetével kapcsolatos problémát jelez, ezért az első lépés mindig mindkettő ellenőrzése legyen.

A vizsgálatra vigye magával a víz és a napozóhely hőmérsékleti adatait, a világítás típusát és a lámpa korát, az étrendet, valamint a medence vagy a kifutó részletes adatait.