Kígyók elhízása: felismerés és az etetési terv korrekciója

Gyors válasz

A fogságban tartott kígyók körében az elhízás az egyik leggyakoribb egészségügyi probléma, ugyanakkor az egyik legkevésbé felismert is, mivel egy kövér kígyó továbbra is úgy néz ki, mint egy kígyó. Nincs derék, ami eltűnhetne, és nincsenek bordák, amiket tapintani lehetne a bundán keresztül. A bizonyíték a keresztmetszetben, a pikkelyek közötti bőrben és azokban a ráncokban rejlik, amelyek az állat elhajlásakor keletkeznek.

A kiváltó ok szinte mindig az etetési rend, nem pedig az étel. A vadon élő kígyó akkor eszik, ha talál valamit, majd vándorol, hőszabályoz és emészt. A fogságban tartott kígyót naptár szerint etetik egy kis helyen, ahonnan nincs hová mennie. A többlet zsírként raktározódik el a testüregben, végül pedig a májban.

A túletetés legtöbbször nem egy hatalmas étkezést jelent. Hanem egy ésszerű adagot, amelyet éveken át túl gyakran kínálnak fel.

• Az állapotot a test keresztmetszeti alakja alapján ítélje meg, ne csak a súly alapján, és soha ne az alapján, hogy a kígyó éhesnek tűnik-e.
• A nyugodt állapotú kígyón a pikkelyek között látható bőr, valamint a ráncok vagy gyűrődések, ahol a test hajlik, mind a zsírfeleslegre utalnak.
• A korrekciót az étkezések közötti intervallum fokozatos növelésével végezze, ne a kígyó éheztetésével vagy a zsákmány hirtelen felére csökkentésével.
• A hőmérséklet az egész rendszert vezérli. A nem megfelelő hőmérsékleten tartott kígyó nem tud megfelelően emészteni és nem tudja felhasználni a raktározott energiát.
• Az erős táplálkozási reakció nem az éhség bizonyítéka. A legtöbb kígyó a testállapotától függetlenül lecsap az ételre.

Döntés 60 másodperc alatt

Miért híznak el a fogságban tartott kígyók

A naptár helyettesíti a lehetőséget.

A vadonban az étkezés függ a zsákmány megtalálásától, elfogásától és legyőzésétől, valamint attól, hogy az állat eléggé felmelegedett-e a vadászathoz. A hosszú szünetek normálisak. Fogságban a rágcsáló ütemezetten érkezik, nem igényel erőfeszítést és nem jár kockázattal.

A mozgás eltűnik.

A vadon élő kígyó távolságokat tesz meg a búvóhely, a napozóhelyek, a víz és a vadászterületek között. Egy kis terráriumban élő, egyetlen búvóhellyel és rendetlenség nélkül tartott kígyónak nincs oka mozogni, és nagyon sok kedvencként tartott kígyó olyan helyen él, ahol nincs hová mennie.

A zsákmány nagyobb, mint amennyire szükség lenne.

A zsákmány nem lehet szélesebb, mint a kígyó testének legszélesebb része. A gazdik gyakran nagyobb zsákmányméretre váltanak, mielőtt a kígyó belenőne, és ha egy kígyó elfogad egy nagyobb darabot, nincs oka visszautasítani.

Az etetési gyakoriságot nem igazítják az életkorhoz.

A fiatalok gyorsan nőnek és gyakori étkezésekre van szükségük. A legtöbb gyakran tartott faj felnőttjeinek sokkal kevesebbre van szüksége. Ezt az átállást gyakran soha nem teszik meg, és az az ütemterv, ami megfelelő volt egy növésben lévő kígyónak, túletetési renddé válik ugyanannál az állatnál felnőttkorban.

A táplálkozási reakciót félreértelmezik.

A kígyók azért csapnak le a zsákmányra, mert ezt váltja ki az élelem-inger, nem azért, mert egy éhségjelzés átlépett egy küszöbértéket. Egy elhízott kígyó is lelkesen elfogadja a rágcsálót, a gazdik pedig rutinszerűen ezt a lelkesedést úgy értelmezik, hogy a kígyónak szüksége van az étkezésre.

A terrárium állandóan túl meleg.

A preferált tartománya felett tartott állat anyagcseréje felgyorsul, jobban motiválja az étel, és gyakran ennek eredményeként többet etetik.

Az állapot megfelelő felmérése

Nézze a kígyót közvetlenül felülről, majd gondoljon a testen ejtett metszet alakjára.

Keresztmetszet. A legtöbb szárazföldi kígyónak, beleértve a gyakran tartott szorítókat és siklókat, nagyjából lapítottnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy valamivel magasabb, mint amilyen széles, enyhén lekerekített háttal, és a gerincvonal éppen észlelhető, amikor a kígyó nyugodt. A kör alakúvá vált, vagy szélesebb, mint amilyen magas keresztmetszet zsírt jelez.

Pikkelytávolság. A megfelelő súlyú kígyón a pikkelyek közel fekszenek egymáshoz. Amikor a test kiterjedt, bőr válik láthatóvá közöttük. Ezt egy nyugodt, nem kinyújtózott kígyón ellenőrizze, mivel bármely kígyó, amely nyújtózkodik, átmenetileg láthatóvá teszi a bőrt a pikkelyek között.

Ráncok és gyűrődések. Amikor egy túlsúlyos kígyó tekeredik vagy élesen hajlik, a felesleges szövet látható redőkbe rendeződik az oldalán. A megfelelő súlyú kígyó simán hajlik.

Faroktő. A megvastagodott, húsos faroktő egy egyébként átlagos kígyónál gyakori korai jelzés, bár hímeknél a végbélnyílás mögötti természetesen vastagabb faroktő normális anatómiai jellegzetesség, és nem szabad összetéveszteni a zsírral.

A faj számít. A királypitonok és boák természetüknél fogva testesek, és egy jó kondícióban lévő példány sem karcsú. A fán élő fajok, mint a zöld pitonok és az smaragdboák természetüknél fogva oldalirányban lapítottabbak, és a kerek keresztmetszet ezeknél a fajoknál sokkal erősebb figyelmeztető jel. A versenyfutó kígyók és más aktív vadászok természetüknél fogva karcsúak, és egy vaskosabb példány súlyosan túlsúlyos.

A súly önmagában nem diagnózis. Az időbeli súlyadatok rendkívül hasznosak, de egyetlen szám semmit sem mond a forma, a faj, az életkor és a hossz ismerete nélkül.

Mérje le a zsákmányt és a kígyót is. Ez az adagméret homályos érzetét olyan számmá alakítja, amelyet szándékosan módosíthat.

Miért fontos ez?

Zsírmáj betegség. A zsír felhalmozódik a májban és zavarja annak működését. Csendben fejlődik ki, és gyakran csak akkor ismerik fel, amikor a kígyó súlyosan beteg lesz, vagy elhullás után.

Szaporodási problémák. A felesleges zsír összefügg a rossz tüszőfejlődéssel, a sikertelen szaporodással és a tojások lerakásának nehézségével, a tojással elakadt nőstény pedig életveszélyes helyzetben van.

Emésztési problémák. A túlsúlyos kígyó hajlamosabb a regurgitációra, a regurgitáció pedig önmagában is veszélyes.

Csökkent aktivitás és vedlési problémák. A kígyók úgy vedlenek, hogy rögzítik a régi bőrt és kimásznak belőle, amihez mozgás és valamilyen dörzsölési felület szükséges. Egy nehéz, inaktív kígyó egy üres terráriumban rosszul vedlik és darabokat tart vissza, különösen a szemhéjakat.

Altatási és vizsgálati kockázat. A zsír megnehezíti a belső struktúrák kitapintását és bonyolultabbá tesz minden eljárást egy olyan fajnál, amelyet már eleve kihívás altatni.

Más betegségek elfedése. Az általánosan széles kígyónál sokkal nehezebb észrevenni azt a diszkrét duzzanatot, amely egyébként valami más korai jele lett volna.

A súly biztonságos csökkentése

Ne koplaltassa a kígyót. A kígyók jól tűrik az étkezések közötti hosszú szüneteket, ami miatt csábító egyszerűen leállítani az etetést. Ez nem a helyes terv, mert a cél a fokozatos, kontrollált csökkentés, miközben az állat aktív és hidratált marad.

Először az intervallumot nyújtsa meg. Az étkezések közötti távolság növelése az elsődleges és legbiztonságosabb módszer. Lépésekben növelje, ne egy ugrással, és minden lépést tartson meg néhány etetési cikluson keresztül, mielőtt tovább növelné.

Másodszor igazítsa a zsákmány méretét. A zsákmány nem lehet szélesebb, mint a kígyó legszélesebb része. Ha a jelenlegi darab nagyobb ennél, lépjen egy méretet vissza. Ne hagyjon ki több méretet egyszerre.

Állítsa be a megfelelő hőmérsékleti gradienst. Mérje meg a meleg oldal felületi hőmérsékletét és a hűvös oldal hőmérsékletét szondás hőmérővel, ne öntapadós tárcsással, és ellenőrizze a fajának megfelelő, megbízható gondozási útmutatóval. A gradiens az, ami lehetővé teszi a kígyó számára, hogy megválassza a saját anyagcsere-sebességét, és ez az alapja mindennek.

Tegye a terráriumot érdemessé a bejárásra. Több alapterület, több rendetlenség (búvóhelyek), ágak a mászó fajoknak, mélyebb aljzat az ásó fajoknak, búvóhelyek a meleg és a hűvös oldalon egyaránt, hogy a kígyónak ne kelljen választania a hőmérséklet és a biztonság között, valamint egy vizesedény, amely elég nagy a fürdéshez. A kígyó, amelynek oka van mozogni, mozogni fog.

Havonta mérjen, ne hetente. A kígyó súlya lassan változik, és a digitális mérlegen mért havi rögzített adat elég. Ugyanekkor fényképezze le a keresztmetszetet.

Számítson rá, hogy ez hosszú idő. Hónapok, gyakran még hosszabb idő. A kígyó, amely gyorsan fogy, vagy beteg, vagy éheztetik.

A tekeredett kígyó jól mutatja az állapotát. Keresse a sima hajlatokat, ráncok vagy gyűrődések nélkül az oldalán.

Mi nem zsír

Az általános, szimmetrikus szélességnövekedés, amely hónapok alatt alakult ki, az zsír. Bármi, ami fókuszált, hirtelen jelentkezik, vagy érett nőstényben van, vizsgálatot igényel, mielőtt megváltoztatná az etetési tervet.

Mi megy gyakran félre

A visszautasítást betegségként olvasni. Egy jó kondícióban lévő felnőtt kígyó, amely visszautasítja az ételt, különösen a hűvösebb hónapokban, gyakran normálisan viselkedik. Az etetés erőltetése, a terrárium melegítése vagy illatosított zsákmány használata az etetés kényszerítésére a normális koplalást túletetési ciklussá változtatja.

Ütemterv szerint növelni a zsákmány méretét. A zsákmány mérete a kígyó kerületét követi, nem a naptárt.

Örökké fix heti ritmusban etetni. Az intervallumnak változnia kell az életkorral, a fajjal és az állapottal.

Öntapadós tárcsás hőmérő használata. A levegőt mérik az üveg közelében, nem a felületet, amelyen a kígyó fekszik, és gyakran sokat tévednek. Egy szonda vagy infravörös felületi hőmérő a minimum.

Kis terráriumban tartani a stressz csökkentése érdekében. A kígyóknak biztonságérzetre van szükségük, ami a búvóhelyekből és a környezeti elemekből származik, nem egy kis dobozból. Egy jól felszerelt, nagyobb terrárium biztonságot és mozgást is ad.

Kézbeli mozgatás a testmozgás érdekében. A kézbevétel nem testmozgás a kígyónak és nem éget hatékonyan energiát. A terrárium kialakítása végzi a munkát.

Drasztikus fogyókúra. Egy hosszú, nem tervezett koplalás egy olyan állatnál, amely már zsírraktárokkal rendelkezik a májban, ronthatja a májbetegséget ahelyett, hogy javítaná.

Amit soha ne tegyen

Ne csökkentse a terrárium hőmérsékletét a súly csökkentése érdekében.

Ne koplaltassa a kígyót hosszú ideig fogyókúrás módszerként.

Ne hagyjon ki egyszerre több zsákmányméretet.

Ne etessen élő zsákmánnyal, ami súlyos sérülést okozhat a kígyónak és szükségtelen.

Ne etessen külön tartályban abban a hitben, hogy megelőzi az agressziót; ez etetés utáni kezelési stresszt okoz és növeli a regurgitáció kockázatát.

Ne nyúljon a kígyóhoz az étkezés után több napig.

Ne fogyókúráztasson vemhes nőstényt.

Ne használjon öntapadós tárcsás hőmérőt egyetlen mérőeszközként.

Ne feltételezze, hogy az erős táplálkozási reakció azt jelenti, hogy a kígyónak étkeznie kell.

Mikor kérjen segítséget

Lépjen kapcsolatba hüllőkre szakosodott állatorvossal még aznap regurgitáció, tátogó légzés, olyan kígyó esetén, amely nem tudja magát talpra állítani, ürülék nélküli erőlködés, vagy bármilyen diszkrét duzzanat esetén.

A kígyó állkapcsának igazítása étkezés után normális. Az ismételt, erőlködő tátogó légzés nem az, és állatorvost igényel.

Foglaljon időpontot, mielőtt elkezdené a súlycsökkentő tervet olyan kígyónál, amelyen tekeredéskor látható ráncok vannak, olyan kígyónál, amely régóta túlsúlyos, érett nősténynél, amely szaporodásilag aktív lehet, vagy bármilyen olyan kígyónál, amelynek kórtörténetében regurgitáció szerepel.

Vigye magával a fajt, az életkort és a nemet, a súlynyilvántartást dátumokkal, a zsákmány típusát, súlyát és az etetési dátumokat, a mért meleg és hűvös oldali hőmérsékletet és azt, hogyan mérte azokat, a terrárium méreteit és tartalmát, valamint dátumozott fényképeket közvetlenül felülről és oldalról. Számítson arra, hogy a hüllőkre szakosodott állatorvos a kígyó kezelésével értékeli az állapotot, vérvizsgálatot kér, ha májbetegség merül fel, és konkrétan állítja be az új etetési intervallumot, ahelyett, hogy általános utasítást adna a kevesebb etetésre.