Hüllők légzési nehézségei: figyelmeztető jelek és a zajok késői megjelenése

Gyors válasz

Abban a pillanatban, amikor már hallja a hüllő légzését, a probléma már jól megalapozott. A kattogó, sípoló és cuppogó hangokhoz elegendő mennyiségű váladék kell a légutakban, a hüllők pedig lassan termelik ezt a mennyiséget. Az első jelek csendesek: változás a testtartásban, a légzés intenzitásában és az étvágyban.

A másik ok, amiért a gazdik bajba kerülnek, az az, hogy a légzésszám ennél a csoportnál szinte semmit sem mond. A hüllők rutinszerűen visszatartják a lélegzetüket, és egy pihenő állat vehet egy lélegzetet, majd sokáig nem követi újabb. Nem az számít, milyen gyakran vesz levegőt, hanem az, hogy mennyire megerőltető a légvétel.

Az erőfeszítés és a testtartás a jelzés. Figyelje a zavartalan állatot távolról, ahelyett, hogy felemelné hallgatózni.

• A percenkénti légzésszám számolása keveset árul el. Figyelje inkább az erőfeszítést és a testtartást.
• A napozóhelytől távol történő nyitott szájjal való légzés figyelmeztető jel. A lámpa alatti tátogás általában hűtést szolgál.
• A hüllő gennye szilárd, nem folyékony, ezért a fertőzés olyan dugókat képez, amelyeket nem tud kiköhögni.
• Az immunrendszer működése hőmérsékletfüggő, ezért a tartási körülmények a kezelés részét képezik, nem csak az okai.
• Az orrfolyásos teknős általában fertőzési kockázatot jelent minden más teknős számára, amellyel együtt él.

:::danger
Ne áztasson, gőzöljön vagy porlasszon olyan hüllőt, amely nehezen lélegzik, hacsak az állatorvos nem utasította erre.

A hüllőknek nincs rekeszizmuk, így a tesfalra nehezedő víznyomás közvetlenül csökkenti azt a térfogatot, amelybe a tüdő tágulhat. Egy már amúgy is küzdő állatot fürdővízbe tenni végzetes lehet. Az otthoni gőzölés és az illóolajokkal, nyálkahártya-lohasztókkal vagy mentollal történő rögtönzött porlasztás még rosszabb: az aromás vegyületek irritálják a hüllők légutait, a hüllőgenny szilárd természete miatt pedig semmi sem lazul fel és ürül ki.
:::

Döntés 60 másodperc alatt

Miért hibásodnak meg a hüllő tüdők másképp?

A mechanika.

Nincs rekeszizom, és nincs a emlősökéhez hasonló negatív nyomású pumpa. A gyík a bordáinak mozgatásával tágítja a testüreget. A kígyó ugyanezt teszi a sokkal hosszabb testén keresztül. A teknős egyáltalán nem tudja kitágítani a páncélját, helyette olyan izmokat használ, amelyek ki-be húzzák a végtagüregeket, ezért egy olyan teknős, amelynek a végtagjai nem húzódnak vissza, lehet, hogy nem tud rendesen lélegezni.

A gyakorlati következmény az, hogy bármi, ami kitölti a testüreget, a tojásoktól a folyadékig, egy nagy étkezésig vagy zsír, közvetlenül csökkenti a tüdőkapacitást.

Maguk a tüdők.

A hüllők tüdeje viszonylag egyszerű zsák, sokkal kisebb felülettel, mint az emlősöké. A legtöbb kígyónak egy funkcionális tüdeje van a jobb oldalon, a bal pedig csökevényes vagy hiányzik. Nagyon kevés a tartalék.

A tisztulási probléma.

Az emlősök folyékony gennyel és összehangolt köhögéssel tisztítják meg a légutakat a fertőzéstől. A hüllők sajtos váladékot termelnek, amely szilárd és sajtszerű, és nincs megfelelő köhögési mechanizmusuk. A fertőzött anyag ezért ott marad, ahol keletkezik. Eltömíti az orrlyukat, eldugítja a hörgőt, és fizikailag kell eltávolítani vagy az állatorvosi kezelés során idővel feloldani.

Ezért tart hetekig-hónapokig a hüllők légúti fertőzésének kezelése, ezért térnek vissza, és ezért jelenti a „magától elmúlt” kifejezés szinte mindig azt, hogy a tünetek elhalkultak, nem pedig azt, hogy megszűntek.

A hőmérsékleti probléma.

A hüllők immunfunkciója és gyógyszer-anyagcseréje is a testhőmérséklettől függ. A kedvelt tartomány alatt tartott hüllő nem tud hatékony választ adni, függetlenül attól, milyen antibiotikumot kap. A hőmérsékleti gradiens korrigálása ezért a kezelés része, és az állatorvosok gyakran kérik a gazdikat, hogy a kezelés alatt tartsák az állatot a normál tartomány felső részén. Kérdezze meg, milyen célt tűzött ki az állatorvos, ahelyett, hogy tippelne.

A jelek, a legkorábbitól a legutolsóig

Csökkent étvágy és nyugodtabb állat.

Szinte mindig ez az első, és szinte mindig másnak tulajdonítják.

Csak mozgáskor jelentkező erőfeszítés.

Az állat nyugalomban normálisan lélegzik, de a terrárium átszelése után dolgoznia kell. Figyelje mozgás közben, majd figyelje a testfal mozgását a következő percben.

Változás a nyugalmi testtartásban.

A kígyók felemelik a fejüket és az elülső testüket, és ott tartják, néha a fejüket egy ágra vagy az itatóedény peremére pihentetik. A gyíkok felemelik az elülső részüket és kitolhatják a könyöküket. A teknősök kinyújtják a fejüket és a nyakukat, ahelyett, hogy behúznák. Mindez egyenesíti és nyitja a légutakat, és mindegyiket gyakran úgy jelentik, hogy az állat éber vagy kíváncsi.

Látható testfalmozgás.

Eltúlzott oldalirányú vagy bordamozgás minden egyes lélegzetvételnél, egy olyan állatnál, amely korábban láthatatlanul lélegzett.

Orr-tünetek.

Buborékok az orrlyukaknál, tiszta vagy elszíneződött váladék, kérgesedés, vagy egy olyan orrlyuk, amely már nem mozgat levegőt. Teknősöknél ez a klasszikus orrfolyásként jelentkezik, és általában fertőző.

Nyálka és hab a szájban.

Nyálcsíkok, buborékok az ajak vonalában, vagy nyálka, amely tátogáskor látható.

Nyitott szájjal való légzés nyugalomban.

A napozóhelytől távol, miközben a test egyébként ellazult, ez komoly jel. Az állat a száját használja, mert az orra vagy a légútja nem elegendő.

Hallható hangok.

Kattogás, cuppogás, fütyülés vagy nedves zörgés. Ezek jönnek utoljára, mert elegendő váladék kell ahhoz, hogy hallhatóan elzárja a légáramlást.

Felhajtóerő-változás vízi teknősöknél.

Az egyik oldalon magasan lebegés, a merülési képtelenség, vagy az, hogy erőlködni kell a víz alatt maradáshoz. Az egyik tüdő olyan levegőt tart, amit nem tud kicserélni, vagy anyaggal van tele.

Az evéshez vagy hűtéshez nyitott száj egészen más, mint a nyugalomban nyitott. A kontextus különbözteti meg a normál tátogást a légzésitől.

Mi okoz még légzési nehézséget?

Túlmelegedés.

Tátogás és gyors, felületes mozgás a túl forró állatnál. Ellenőrizze a napozási és a környezeti hőmérsékletet, mielőtt fertőzésre gyanakodna.

Testüregi feszülés.

Tojások, tüszők, folyadék, elhízás, bélsárrekedés vagy daganat csökkenti a tüdő rendelkezésére álló helyet. Az az állat, amely egyszerre tűnik duzzadtnak és levegő után kapkodónak, egy problémával küzd, nem kettővel.

Nagy étkezés.

Kígyóknál nagy zsákmány után normális és átmeneti jelenség, ezért nem szabad néhány napig kézbe venni.

Szájfertőzés.

A fertőző szájgyulladás duzzanatot, váladékozást és plakkokat okoz, amelyek elzárják a száj hátsó részét, és átterjedhetnek a légutakra.

Visszamaradt vedlés vagy törmelék az orrlyukakban.

Gyakori, könnyen elnézhető, és a vedlési probléma kezelésével orvosolható a tüdő helyett. Ne piszkálja.

Aspiráció.

Kényszertáplálás, fecskendős etetés vagy túl gyenge állat fürdetése után. Ez hirtelen jelentkezik egy korábban normálisan lélegző állatnál, és vészhelyzet.

Szisztémás betegség.

A vérszegénység, szepszis, szervi elégtelenség és súlyos kiszáradás mind fokozza a légzési erőfeszítést anélkül, hogy a tüdő lenne az elsődleges probléma.

Szívbetegség.

Ritka, de elismert probléma, különösen idősebb állatoknál és bizonyos fajoknál.

Mi különbözik csoportonként?

Kígyók.

Egyetlen funkcionális tüdő és hosszú test. A fejjel felfelé tartott testtartás a klasszikus megjelenés, néha a kígyó az állát az itatótál peremén pihenteti napokig. A rossz szellőzés, a magas páratartalom és az alacsony hőmérséklet a hátterében álló szokásos tartási minta. A kígyóknál a nidovírus elismert légúti betegséget okoz, különösen pitonoknál, és ez az egyik ok, amiért az állatorvos mintát vehet ahelyett, hogy csak receptet írna.

Gyíkok.

Elülső rész felemelve, könyökök ki, és eltúlzott oldalirányú mozgás. Kaméleonoknál a betegség gyakran későn jelentkezik, és rosszabb kimenetelű, ezért ezeknél a korai jeleknek nagyobb súlyt kell tulajdonítani.

Teknősök.

Az orrfolyás a fő tünet, és a fontos pont az, hogy ez általában fertőző és gyakran végigsöpör egy állományon. A Mycoplasma és a herpeszvírus is elismert kórokozó, az állatok nyilvánvaló jelek nélkül is hordozhatják őket, és olyan fajokat, amelyek a természetben soha nem találkoznának, soha nem szabad együtt tartani. Bármely orrfolyásos teknőst még aznap el kell különíteni a többiektől.

Vízi teknősök.

A felhajtóerő árulkodik. A ferde úszás, a merülési képtelenség vagy a ferde testtartás mind tüdőbetegségre utal. Ez a csoport hideg víz és nem megfelelő napozás miatt is kap légúti fertőzést, így a víz hőmérséklete, a napozási hőmérséklet és az, hogy az állat teljesen meg tud-e száradni, mind a kórtörténet része.

Amíg megszervezi a látogatást

Mérje meg a hőmérsékleti gradienst és a páratartalmat, és írja fel a számokat, mielőtt bármin változtatna. Ez az érték diagnosztikai információ.

Kérdezze meg telefonon az állatorvost, milyen hőmérsékleten szeretné tartani az állatot. Sokan kérik a meleg vég növelését a fajra jellemző tartomány felső határáig, ez egy valódi kezelés, nem csak kényelmi intézkedés. Ne rögtönözzön felfelé saját szakállára, mert a túlmelegedés második vészhelyzetet okoz.

Javítsa a szellőzést anélkül, hogy tönkretenné a faj által igényelt páratartalmat. Az állott, telített levegő a rosszul szellőző terráriumban a kígyók légúti betegségeinek klasszikus kiváltó oka, a megoldás a légáramlás, nem csak a terrárium kiszárítása.

helyezze az állatot papírtörlőre, és távolítsa el a poros almot. Kerülje a cédrus- és fenyőforgácsot, mert aromás olajaik irritálják a hüllők légutait.

Adjon a kígyónak vagy gyíknak valamit, amire emelt szögben támaszthatja a fejét, mivel ez az a testtartás, amit amúgy is választana.

Ne etessen. Ne áztasson. Ne kezelje többet, mint amennyire szükséges.

Készítsen videót hanggal, elég közelről ahhoz, hogy rögzítse a zajt, de az állat megérintése nélkül. Rögzítse a testfal mozgását nyugalomban és egy rövid séta után.

Amit soha ne tegyen

Ne használjon humán nyálkahártya-lohasztókat, gőzölő kenőcsöket, mentolt, eukaliptuszt vagy teafaolajat semmilyen formában hüllők közelében.

Ne porlasszon olyat, amit nem írtak fel.

Ne áztasson vagy gőzöljön küzdő állatot.

Ne kaparja ki a kérgeket az orrlyukakból.

Ne használjon megmaradt antibiotikumokat másik állattól vagy korábbi kúrából. A hüllők légúti fertőzései tenyésztést és megfelelő adagolást igényelnek, a rossz gyógyszer a rossz adagban elpazarolja azt az időt, amikor az állat még gyógyítható volt.

Ne emelje a terrárium hőmérsékletét a fajra jellemző tartomány fölé azon az alapon, hogy a melegebb jobb.

Ne keverjen teknősfajokat, és ne vezessen be új állatot egy csoportba hosszú karantén nélkül. A hüllők karanténját hetek helyett hónapokban mérik, jó okkal.

Ne hagyja abba korán a kezelést, mert a zaj megszűnt. A hüllők légúti fertőzései rutinszerűen hosszú kúrát igényelnek, a leállás, amikor az állat jobban néz ki, a visszaesés leggyakoribb oka.

Mikor kérjen segítséget

Azonnal menjen, ha nyitott szájjal való légzés tapasztalható nyugalomban, hirtelen légzési nehézség fürdetés vagy kényszertáplálás után, légzési erőfeszítés duzzadt testtel együtt, összeomlás, vagy ha a vízi teknős nem tud a víz alatt maradni és állapota romlik.

Még aznap menjen bármilyen orr- vagy szájváladékozás, bármilyen hallható légzési zaj, tartósan fennálló, emelt fejű testtartás, elzáródott orrlyukak vagy orrfolyásos teknős esetén.

Foglaljon időpontot haladéktalanul csökkent étvágy és mozgás utáni fokozott erőfeszítés, a testfal mozgásának megváltozása, valamint minden olyan hüllő esetében, amelynek légzése eltér az alapvideón látottaktól.

Vigye magával a videót, a mért hőmérsékletet és páratartalmat, az aljzat típusát, a szellőzési elrendezést, a karantén történetét, a mostani és korábbi súlyt, valamint az utolsó étkezés, utolsó vedlés és utolsó ürítés dátumát. Számítson röntgenfelvételre, és arra, hogy az állatorvos mintát akar venni a légutakból, ahelyett, hogy csak a megjelenés alapján írna fel gyógyszert.

A gyógyulás a csendes, megerőltetés nélküli légzés, a normális nyugalmi testtartás, a tiszta orrlyukak és az étvágy visszatérése, ebben a sorrendben.

Egy papírtörlővel bélelt, az út során melegen tartott szállítódoboz a kezelés része egy olyan állat számára, amelynek immunrendszere hővel működik.